Ebben a posztban az eddigi közel fél év tapasztalatait fogom megosztani, a nulláról való indulástól, a mostani állapotig. Most az emberi oldalt próbálom megmutatni; fel kellett-e áldoznom valamit a sikerhez vezető úton, jól döntöttem-e amikor elindítottam az oldalt, hányszor akartam feladni. Ennek a blognak a célja főként a weboldallal kapcsolatos személyes élmények megosztása, így - az eddigi tapasztalatok megszerzésével - azt gondolom, mostantól lesz miről írni (persze csak ha az időm engedi, de erről később).

Visszanézve az archívum legutolsó bejegyzéseit, a honlap indulását  nagyjából tavaly novemberre lehet datálni, október folyamán csak három poszt született. Azóta több száz, amiből pillanatnyilag nagyságrendlieg száz aktív -  ami már nem aktuális, az archívumban sem található meg (ez az állapot nem volt mindig így, de egy kis  közvéleménykutatás után kiderült, hogy zavaróak a lejárt bejegyzések).

Minden egy korsó sörrel kezdődött, egy íjkészlettel- és egy mérleggel folytatódott. Nem érted, ugye? Ha Te írnád ezt és én olvasnám, bizony én sem érteném. De ha megmagyarázom, akkor majd világos lesz, hogy miért született ez a weboldal.

Ezzel a pár sorral indult a nekedveszem.hu, a fentiekből eddig csak a korsó sör kapott magyarázatot. Hogy miért? Erről fogok most írni.

A legfontosabb, hogy ezt az oldalt teljesen egyedül készítem munka mellett (marketing- és vállalkozási ismereteim csak ami a főiskolából megmaradt), így a tervezettnél sokkal lassabban tudok haladni. Bár őszinte leszek; ez így nem igaz, feleségem és már majdnem hat éves kisfiam segítsége nélkül már be is zártam volna az oldalt, így a legnagyobb segítségem Ők. Hogy is van ez? 

Ahhoz, hogy érthető legyen, leírom egy napomat. Reggel ébredés után a gyerek az enyém, a reggeli rutin után megyünk az oviba. Feleségem korábban indul, mint én, így én viszem, cserében Ő hozza el. Tökéletesen működik, win-win. A napi nyolc órát letudva este hat körül érek haza, vacsora, olvasás, játék, fürdetés, majd  altatás. Bár az utóbbi kettőt mostanában kezdem átpasszolni a feleségemnek, ami miatt elég kemény lelkiismeret-furdallásom is kialakult. Mert már egyre többször fordul elő, hogy fürdésidőben már a gép előtt ülök és írom a cikkeket, vagy olvasom és értelmezem az aktuális adóügyi változásokat (persze van jó könyvelőm, de én is szeretném megérteni, hogy alanyi adómentes KATA-s vállalkozóként mi a fenéért kell ÁFA bevallást beadnom havonta ha EU-s partnernek állítok ki számlát).

A fentiekből látható, hogy kicsit túlvállaltam magam, egyedül nem egyszerű feladat, de még éppen megoldható, de csak családi támogatással, sok lemondással. Természetesen próbálom megtalálni a még éppen elfogadható munka/család arányt, de lehet, hogy csak nekem éppen elfogadható, a családnak nem annyira. Ötletem már van, meglátjuk összejön-e.

Na, ezért nem készült még el sok - fejben már megírt - cikk, ajánlat, leírás, de igyekszem pótolni ezeket. Többek között azért is, mert a nekedveszem.hu Facebook oldala is elég szépen teljesít, a honlap egyéni látogatóinak száma is - újonnan induló oldalhoz képest - kedvező (havonta 3-5.000 fő).

Összességében azt kell mondanom; nem volt rossz döntés elindítani a nekedveszem.hu oldalt. Még ha a tudatalattimban fel is merült, hogy elég, nem csinálom tovább, sikerült elhessegetnem az ördögöt a bal vállamról. Hisz már érzem, hogy előbb-utóbb megtérül a befektetett energia, de erről majd a következő posztban írok.